A héten véget értek az Erzsébet Napközis táboraink. Az elmúlt egy hónapban 4 egyhetes tábor valósult meg, közel száz tanulónk részvételével. Igyekeztünk minél sokszínűbb programokkal szebbé tenni a gyerekek számára mindegyik tábort, valamint próbáltunk levenni a szülők válláról is egy kis terhet a nyári szünet alatt is. Megjárták a táborozók Budapestet, Tápiószőlőst, Farmost, Jászboldogházát, Jászalsószentgyörgyöt, voltak lovastanyán, állatfarmokon, íjászkodtak, állatkertet látogattak, hajókáztak a Dunán, múzeumban nézelődtek, bicikliztek, strandoltak, nyársaltak, kézműveskedtek, sportoltak, daloltak, zenéltek, festettek, maketteket építettek, kaptak sok-sok ajándékot, és ettek sok – sok finomságot. Felsorolni is nehéz, mi minden fért bele egy-egy hétbe.
Köszönöm itt is Zsigmondné Lénárt, Krisztina Nagy-Rácz, Ibolya Kerepesiné Antal, Barbara Kovács, Kurucz Éva, Lizandra Kispál, Koczka Kitti, Éva Tóthné Eszes, Barát Béla És Neje táborvezetők közreműködését és kitartását, további kollégáim segítségét, hogy idejüket, energiájukat a tanév végeztével is a gyerekekre fordították, valamint hogy a trópusi melegben is helyt álltak, annak ellenére, hogy nem volt kötelező, és sok más iskola nem is vállalkozott rá, hogy pályázzon, táboroztasson a nyári szünetben. ❤
Köszönöm azoknak a szülőknek is, akik értékelték és elismerték munkánkat. Örültek a gyerekek örömének, és meglátták munkánkban az odaadást és jószándékot. 🙏
Kedves gyerekek!
Pihenjétek ki magatokat, gondoljatok vissza az átélt élményekre, a nevetésekre, utazásokra, és élvezzétek a nyarat! Szeptemberben ismét találkozunk! 🙂
A június mindig a búcsúzást jelenti az iskolákban. Búcsúzunk a tanévtől, a ballagóktól. Ám most egy kicsit személyesebb is volt nekünk, pedagógusoknak, hiszen a járvány okozta időszak miatt, most tudtunk elköszönni közösen, több régi kollégával egyetemben Horváthné Szabó Katalintól (Kati nénitől), és Viller Józsefnétől (Zsóka nénitől). A gyerekekkel töltött megannyi idő mellett van még egy közös dolog mindkettejük karrierjében: Úgy döntöttek, hogy ebben az iskolában, közöttünk töltenek el hosszú évtizedeket. Köszönjük, hogy úgy érezték, hogy nekik itt van dolguk és itt akarnak lenni és maradni, ennek a családnak a tagjaivá akarnak válni. Azok lettek. Az iskola örökre megjegyzi az ő nevüket is, ahogy a többi már rég nyugdíjas pedagógusa nevét. Nem az elsők és nem az utolsók ebben. Vagyunk és leszünk is még akik ide tartozunk!
Köszönjük Kati! Köszönjük, Zsóka!
Kívánunk itt is hosszú, boldog, a családdal és az unokákkal töltött nyugdíjas éveket elsősorban nektek, de minden volt nyugdíjasunknak is! 🙂 🙏



