Kedves Szülők és Gyerekek!
Lassan elérkezünk az utolsó nagy hajrához ebben a rendhagyó tanévben. Ebben az embert próbáló helyzetben tudjuk mindannyian, hogy nem lehet ugyanúgy teljesíteni semmilyen téren, mint a megszokott rendben. Az eltelt két hónap sok mindenre rávilágíthatott mindannyiunk életében. Akár a család, akár a munka, akár az iskola tekintetében.
Ti, GYEREKEK talán először jó heccnek gondolhattátok páran, hogy otthon lehettek. De ahogy beszélgettünk veletek, szüleitekkel, hallhattuk, hogy ti is visszavágytok az iskola falai közé. Mert mégsem olyan rossz itt. Mégsem akar itt rosszat a pedagógus, és persze hiányoznak a társak is. A beszélgetések, a szünetek, az együtt ebédelés. Sokan megtapasztaltátok, hogy mégis jó lenne, ha valaki úgy el tudná magyarázni a tananyagot, ahogy a tanár néni, vagy a tanár bácsi szokta az órán.
Mi, PEDAGÓGUSOK megtapasztaltuk, milyen az üres iskola, milyen egy monitorhoz beszélni, és milyen napról napra csak így látni, hallani titeket gyerekek. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, és hiányozni fogtok, de csak most jöhettünk rá, hogy mennyire egymás részeivé váltunk.
Látjuk, hogy önök SZÜLŐK a kevésből is mennyi időt képesek még kisajtolni magukból, hogy segítsenek, tanuljanak gyermekeikkel együtt. Hányszor keresnek telefonon, mert nem értik, esetleg nem tudják, hogyan kezdjenek egy-egy anyagrészhez. Mert rájöttek, nem szégyen segítséget, vagy tanácsot kérni. És már ezzel is nagyon sokat tanítottak önök is gyermeküknek. Merthogy bárki bármit is mond, mi egy család vagyunk!
Kedves Gyerekek! Ti is és mi is a saját családunk mellett, egymással töltjük a legtöbb időt. És bár néha vannak hullámvölgyek, tudjuk, tudjátok, hogy mindent csakis értetek teszünk.
Nem tudja az, aki kívülről figyel minket, hogy mi zajlik közöttünk. Ő sokszor csak egy rendetlen gyereket és bosszankodó pedagógust lát (azt, amit látni akar), de mi mind tudjuk, hogy ez mind csak egy szelete a közös életünknek.
Nem látja sok ember, hogy általában pont ez a rendetlen gyerek köszön a legnagyobb tisztelettel elsőként és a leghangosabban, amikor összefutunk a bolt előtt.
Nem látja, hogy a kitűnő tanulónak mennyi munka van a háta mögött, amíg eljutott odáig.
Nem látja, hogy mennyi beszélgetés van közöttünk, amiről senki más nem tud, csak tanuló és pedagógus. És, hogy mennyit segít ez a mindennapokban.
Kérünk titeket és szüleiteket, hogy ebben a hátralévő kis időben tartsatok ki, ahogy mi is tesszük. Aki le van maradva, az húzzon bele, aki pedig naprakész és előre jár, az adjon bele ugyanígy mindent. Bízom abban, hogy mikor visszatérhetünk végre, egy kicsit MINDANNYIAN más szemmel, nagyobb türelemmel és megértéssel leszünk egymás iránt. Kis közösség vagyunk, de pont ebben lehet az erőnk. Az összefogásban! Kitartást és jó felkészülést kívánok a hátralévő időre!:)
